Kötőanyagok
A kötőanyag az, ami a pigmentet festékké teszi -- és ami meghatározza, hogyan szárad, hogyan rétegezi magát, és meddig tart a végeredmény. Lenolaj, mák-olaj, akril polimer, tojássárga: mind más száradási időt, más filmstabilitást és más pigment-viselkedést jelent. A kötőanyag megválasztása a festési technika alapdöntése.
A fehér és hideg kék/ibolya pigmentek kötőanyaga, ahol a lenolaj sárgulása látszana. Tiziano, Rubens, Van Dyck dióolajjal dolgozott ezeken a területeken.
Az olajfestés legfőbb és leguniverzálisabb kötőanyaga. Növeli a festék áttetszőségét, fényét és rugalmasságát, miközben lassítja a száradási időt. Segít a sima, egyenletes ecsetvonások kialakításában.
A legtöbb olajfesték gyári kötőanyaga, hidegen sajtolt. Oxidatív polimerizációval szárad: a levegő oxigénjével reagálva rugalmas, tartós filmet alkot. Lassan szárad (3-7 nap), idővel kissé sárgul, különösen fénytől elzárt területeken. (Külön anyag a finomított lenolajtól.)
65 °C felett megolvad, szobahőn terpentinben részben oldódik. Kis arányban stabilizátor a festékben, viaszpasztában médium, lakkban mattozó. Az enkausztika (Fájum portrék) alapanyaga.
Természetes fenyőbalzsam, amelyet a vörösfenyő (Larix decidua) törzséből nyernek ki. Rendkívül sűrű, mézszerű, ragacsos anyag, amely nemes zománcszerű fényt, plaszticitást és mélységet ad a festéknek, miközben növeli a rétegek tapadását.
