Fedőképesség

A fedőképesség (vagy opacity) azt határozza meg, hogy a festékréteg mennyire képes elfedni és láthatatlanná tenni az alatta lévő száraz festékréteget vagy a hordozó textúráját. Ez a tulajdonság alapvetően a pigment törésmutatójától (refractive index) és a szemcseméretétől függ.

A fedőképesség kategóriái

A művészfestékeket négy vizuális szimbólummal jelölik nemzetközileg:

1. Opak / Fedő (■): Teljesen elnyeli vagy visszaveri a fényt, nem engedi át az alatta lévő réteget. Példa: Titánfehér (PW6), Vasoxid vörös (PR101), Vasoxid fekete (PBk11).
2. Félig opak (◩): Részben átengedi a fényt, vékonyan felvíve áttetsző, vastagon felvíve fedő. Példa: Sárga okker (PY42).
3. Félig transzparens (◪): Nagyrészt átengedi a fényt, finom fátyolként működik.
4. Transzparens / Lazúrozó (□): Teljesen átengedi a fényt, csak megszűri azt. Ideális lazúrozáshoz. Példa: Ultramarin kék (PB29), Ftalozöld (PG7).

A törésmutató fizikája

Ha a pigment törésmutatója nagyon közel van a kötőanyag (pl. lenolaj, aminek a törésmutatója ~1.48) törésmutatójához, a fény akadálytalanul áthalad rajta, így a festék transzparens lesz. Ha a pigment törésmutatója sokkal nagyobb (pl. a Titánfehér törésmutatója 2.73), a fény azonnal visszaverődik a szemcsékről, így a festék rendkívül opak lesz.

KINVA Műtermi Tipp

A fedőképesség ismerete határozza meg a festés sorrendjét. A klasszikus réteges technikánál a sötét, mély árnyékokat transzparens (□) színekkel építjük fel, míg a fényeket és a csúcsfényeket opak (■) színekkel (pl. Titánfehér keverékekkel) rakjuk fel a kép tetejére. Ez adja meg a festmény igazi térbeli mélységét.