Grisaille

A Grisaille (franciául: gris = szürke) egy olyan festészeti technika, ahol a kép kizárólag szürke árnyalatokból (vagy más semleges, monokróm tónusokból, pl. barna - ekkor brunaille, vagy zöldes - ekkor verdaccio) épül fel. Célja a formák, a plaszticitás és a fény-árnyék viszonyok (értékek) tökéletes tisztázása a színek bevezetése előtt.

Történelmi háttér

A Grisaille-t a középkorban és a reneszánszban gyakran használták szobrok utánzására (pl. oltárképek külső szárnyain), vagy önálló dekoratív elemként. A klasszikus akadémiai festészetben (pl. Ingres) ez volt a többréteges festés első, kötelező lépése: a művész először grisaille-ban megfestette a teljes képet, majd miután az megszáradt, transzparens lazúrokkal vitte fel a színeket.

Gyakorlati előnyei a műteremben

• A tónusértékek kontrollja: A legnagyobb hiba, amit egy festő elkövethet, ha eltéveszti a tónusokat (a sötét és világos arányát). A grisaille kényszerít arra, hogy csak a formára és a fényre koncentrálj, kizárva a színek zavaró hatását.
• Tökéletes alap a lazúrozáshoz: A grisaille-ra felvitt transzparens színek hihetetlenül ragyogóak és térbeliek lesznek, mert az alsó szürke tónusok adják meg a kép belső vázát.

KINVA Műtermi Tipp

A grisaille-hoz ne használj tiszta tubusos feketét (pl. PBk11), mert a fehérrel keverve egy élettelen, 'halott' kékesszürkét ad. Ehelyett keverj saját, meleg szürkét PB29 Ultramarin kékből és PR101 Vasoxid vörösből! Ez a keverék sokkal élőbb, vibrálóbb tónusokat ad, és a száradása is rendkívül gyors és egyenletes lesz.