Lazúrozás

A lazúrozás (vagy glazing) a klasszikus olajfestés legnemesebb és legbonyolultabb technikája. Lényege, hogy rendkívül vékony, áttetsző (transzparens) festékrétegeket viszünk fel egy már teljesen megszáradt, világosabb alsó rétegre. A fény áthatol a transzparens felső rétegen, visszaverődik az alatta lévő opak rétegről, és így egy olyan optikai színkeveredés jön létre, amelynek mélysége és ragyogása semmilyen fizikai keveréssel nem érhető el.

Történelmi háttér

A technikát a németalföldi mesterek (különösen Jan van Eyck) fejlesztették tökélyre a 15. században, és ez tette lehetővé az olajfestészet diadalútját a temperával szemben. Később a reneszánsz és barokk mesterek (Tiziano, Rembrandt, Vermeer) is erre a módszerre építették remekműveiket.

Gyakorlati kivitelezés és szabályok

1. Csak transzparens pigmentekkel működik: Lazúrozáshoz kizárólag transzparens (□) vagy félig transzparens (◩) pigmenteket használj, mint az Ultramarin kék (PB29) vagy a Ftalozöld (PG7). A fedő pigmentek (■), mint a Titánfehér (PW6) vagy a Vasoxid vörös (PR101) bemattítják és krétássá teszik a lazúrt.
2. A 'Soványra a kövéret' (Fat over Lean) szabály szigorú betartása: Minden egyes következő lazúrrétegnek zsírosabbnak (olajosabbnak) kell lennie, mint az alatta lévőnek. Ehhez használj megfelelő festőszert, például lenolaj és dammarlakk keverékét.
3. Tökéletes száradás: Az alsó rétegnek teljesen száraznak kell lennie (tapintásra ne legyen ragacsos), különben a felső réteg felvitele feloldja és elmaszatolja azt.

KINVA Műtermi Tipp

A lazúrozás türelemjáték. Soha ne próbáld meg siettetni a száradást hajszárítóval az olajfestéknél, mert a rétegek ráncosodhatnak. Ha gyorsítani szeretnéd a folyamatot, használj modern, ólommentes kobalt-cirkónium szikkatívot a festőszerben, de szigorúan csak 1-2 cseppet!