A verdaccio: miért festünk zölddel arcot?

Ha első látásra megnézel egy félkész középkori tojástempera-portré-festményt (mielőtt az arcszín felkerülne), az arc kísértetiesen zöld. Szándékosan. Ez a verdaccio.

Mi a verdaccio?

A verdaccio (olaszul: "halványzöld", "nyerseszöld") egy szürke-zöld, néha barnás árnyalatú alatestő szín, amelyet portréknál és emberi alakoknál használtak a régi mesterek. Nem végleges szín: alapréteg, amelyre az arcszín majd kerül.

Cennino Cennini, a 15. századi festő és az Il Libro dell'Arte szerzője leírja: az emberi test festéséhez először zöld (verdaccio) alatestést kell létrehozni, majd arra kerül a "carnagione" (bőrszín). Utasításai mai napig kötelező olvasmánynak számítanak mindazok számára, akik tojástempera-technikával dolgoznak.

Miből áll?

A verdaccio nem egy szabványos recept, inkább egy viselkedési elvárás. Tipikus összetevők:

• Égetett sienna (PBr7, meleg barna)
• Csontfekete (PBk9, meleg fekete)
• Fehér (ahol a világosítás szükséges)
• Néha viridián (PG18) vagy egyéb zöld

Az eredmény egy szürkés, halványzöld, semleges árnyalat, de a "semleges" itt azt jelenti, hogy hőmérsékletileg sem határozottan meleg, sem hideg. Inkább sápadt, "holt" szín.

Miért zöld az alapszín?

A bőrszín komplementer párja a piros-narancs-sárga tartomány. A zöld és a vörös egymás komplementerei a színkörön: egymás mellett intenzítenek, egymáson át szürkítenek.

Amikor a verdaccio alatestésre lazúros, áttetsző hússzíneket festünk, az áttetsző rétegen keresztül a zöld "szól be" a mélyárnyékokba. Ez a beütés nem tolakodó: alig látható, de okoz valamit. Az árnyékok hidegebbek, komplexebbek lesznek. Nincs lapos sárgás-barna árnyék; van helyette valami, ami a bőrszín alá mutat, ahol a vér van.

Ez különösen erőteljesen érvényesül tojástempera-technikában, ahol az egymásra festett lazúrsorozat valódi rétegmélységet ad.

Olajtechnikában máig él

A verdaccio nem maradt az olasz gótikában. Rubens, Velázquez és számos flamand mester is alkalmazta a "dead colouring" elvét: szürkés, neutrális, visszafogott alatestés, amelyre aztán a gazdagabb hússzíneket építették.

Modern olajtechnikában a verdaccio elvének alkalmazása nem kötelező, de tudatos döntés. Sokan kerülik, mert türelmet és rétegfelépítési fegyelmet igényel. Azok, akik próbálják, általában nem hagyják el: az árnyékok komplex viselkedése nehezen érhető el máshogy.

Hogyan próbálj ki egyet?

Ha most szeretnéd tesztelni (kis formátumban, gyorsan száradó médiumban: akrillal, tojástemperával, vagy vékony olajjal):

1. Készíts egy semleges szürkészöld alatestést égetett sienna + csontfekete + fehér keverékéből. A cél: kísérteties, sápadt, egy kicsit "halott" szín.
2. Hagyd megszáradni.
3. Festj rá vékony lazúros hússzínrétegeket: narancsszínbe hajló, meleg rózsa. Ha a lazúr elég vékony, a zöld a mélységből szól.
4. Nézd meg az árnyékokat: nem egyszínűek. Van bennük valami hidegsége, amit a meleg hússzín önmagában nem adhat.

Ez a kísérlet kevesebbet magyaráz, mint amennyit megmutat.