KINVA Akadémia
← Vissza a pigmentekhez
PG23

Zöld föld (terre verte)

EN: Green Earth (Terre Verte) · DE: Grüne Erde · FR: Terre verte · IT: Terra verde
Szerkesztés alatt — lektorálás folyamatban
ZöldtermészetesFöldpigmentTörténelmi

Szinonimák: Terre verte, Verona green, Veronai zöld, Bohémiai zöld, Celadon earth

Halvány, áttetsző, hűvös természetes zöld földpigment. Gyenge fedőerejű, de kiváló fényállóságú és rendkívül stabil. A portré verdaccio alápfestés klasszikusa.

Pigmentpor
Ecsetvonás

Tulajdonságok

Fedőképesség
□ Áttetsző
Fényállóság
★★★ Kiváló fényállóság
Festőerő
Gyenge
Granuláció
Közepes
Olajfelvétel
Magas (kb. 50-70%). Sok olajat vesz fel az agyagtartalom miatt.
Reológia
Nagyon könnyű, lazúros, szinte vizes állagú. Gyenge pigmenterő, sok festéket kell hozzáadni a látható hatáshoz.
Száradás
Lassú száradás. Stabil filmet képez.
Kémiai típus
Szervetlen
Eredet
természetes

A festő szemszögéből

Művészeti jellemzés

A zöld föld a portréfestészet titkos fegyvere: önmagában alig látszik, de a meleg bőrtónusok alatt halkan ellenpontozza azokat. A verdaccio technika lényege, hogy a zöldes hidegség élet-illúziót kelt a narancs-bézs bőrtónusokkal szemben.

Gyakorlati használat

Portré-aláfestéshez (verdaccio), ahol az élő bőr hűvös undertone-ját kell megteremteni az első rétegben. Freskóhoz és tojástempera alapokhoz is tradicionálisan alkalmazták.

Olajban

Olajban lassan szárad, de stabil. A gyenge pigmenterő miatt vastag rétegben sem lesz fedő.

Akvarellben

Akvarellben alig látható lazúrokat ad -- inkább vázlatozáshoz, vagy egymásra rétegezve.

Akrilban

Akrilban stabil. Gyenge fedőereje akrilban is megmarad.

Keverési viselkedés

Halvány, visszafogott, hűvös zöld. Olyannyira gyenge fedőerejű, hogy vegyes technikákban inkább tónusmódosítóként hat, mint önálló fedőszínként. Fehérrel szinte eltűnik.

Biztonság

Nem mérgező. Glaukonit és/vagy celadonit ásványi alapú. Teljesen biztonságos.

Teljesen biztonságos. Gyenge fedőereje miatt nagy mennyiség szükséges a látható hatáshoz.

Történet

A terre verte az európai festészet egyik legősibb pigmentje: Pompeji falfestményektől a bizánci ikonokon át a reneszánsz portréig dokumentált. Kémiai összetétele celadonit és glaukonit (vasmagnézium-szilikát). A klasszikus portré-technikában 'verdaccio' aláfestésként alkalmazták: a hideg, zöldes bőralap felett a meleg hústónusok kontrasztot hoztak létre, amelytől a bőr élővé vált. Ez a technika Cennini és más mesterek írásaiban részletesen le van írva.

KINVA-jegyzet és források

Amikor először megmutattam a terre verte-t egy portré-kurzuson, a tanítványok azt hitték, elfogyott a pigment. Szinte nem látszott. Aztán megjött a meleg bőrréteg felé -- és hirtelen érteni kezdték, miért. Ez az a szín, amit nem mutat, hanem csinál.

Források: Eastaugh et al. (2008) Pigment Compendium; Cennini, C. (1437) Il Libro dell'Arte (verdaccio technika leírása).

Keverési Asszisztens

50%Zöld föld (terre verte)
+
50%Van Dyck barna
=
Keverék

Közelítő, virtuális keverés – a valódi eredmény a pigmentek fizikai tulajdonságaitól (fedőképesség, szemcseméret, festőerő) is függ.