Verdaccio
VerdaccioNévváltozatok: Verdaccio, Verde grigio, Gris-vert de préparation, Verdaccio-Untermalung
A reneszánsz portréfestészet klasszikus aláfestési mestertónusa. A verdaccio zöldes-szürkés alap, amelyre a meleg bőrtónusok kerülnek -- a komplementer kontrasztból adódó mélység adja az arc élő, háromdimenziós hatását. Cennini és a 14-15. századi firenzei műhely-gyakorlat alapján dokumentált technika. Tojástempera és freskó portréknál alkalmazták, olajban is működik. A pedagógiai haszna kettős: megtanítja a komplementer alápfestés elvét, és közvetlen kapcsolatot teremt a reneszánsz műhelytechnikával.
Ezekből a pigmentekből kevert
A recept gyártónként változik. Tipikus recept: zöld föld (PG23) + csontfekete (PBk9) + sárga okker (PY43); arányok a kívánt tónustól függnek -- a hagyományos recept zöld-domináns, de a fekete adja a mélységet, az okker a melegséget. Cennino Cennini Il Libro dell'Arte c. munkájában részletesen leírja (kb. 1390). Egyes interpretációk PG18 viridánt is alkalmaznak.